Klasszikus cég adásvételi tranzakciók során vagy akár attól függetlenül is előállhat olyan szituáció, amikor a hagyományos cégértékelési szolgáltatásokon túlmútató módszerek alkalmazására van szükség. Különböző befektetési döntések meghozatala, döntési alternatívák vagy üzleti forgatókönyvek összehasolítása, komplett üzletágak kiválása esetén vagy valamilyen számviteli/adózási megfontolásból (pl. könyvvizsgálat, apport miatt) előfordulhat, hogy speciális értékelési és modellezési megközelítést kell használni.
Sok cég életében és üzleti teljesítményében meghatározó szerepet töltenek be az olyan intellektuális tulajdonok, immaterális javak, mint például a márka.
Egy erős márkának köszönhetően a cég növeleti a vevői lojalitást, piaci részesedését és árazási prémiumot érhet el a versenytársakhoz képest.
Így a márka akár az egyik legfontosabb komponens is lehet a cég értékében, akár önállóan is értékesíthető: eladás vagy egyéb cégjogi tranzakció (kiválás, apport) esetén szükségessé válhat az ilyen speciális eszközök, jogok értékelése.
Egy cég megvásárlását követően a vételárat a tranzakció során megszerzett különféle eszközökre kell felosztani, illetve a konkrét eszközhöz nem rendelhető értéket goodwill-ként kimutatni.
Ez a komplex értékelési folyamat az ún. vételár allokáció (purchase price allocation), amely során az egyes megszerzett vagyonelemek önállóan is értékelésre kerülnek, eszköz típusonként akár különböző módszerekkel.
Elsősorban különböző befektetési lehetőségek vagy ugyanazon befektetési célpontra vonatkozó különböző befektetési konstrukciók párhuzamos elemzése, esetleg egymást kizáró beruházási alternatívák összehasonlítása esetén a nettó jelenérték alapú megközelítés mellett szükséges lehet a megtérülést mérő mutatók meghatározása is.
A legegyszerűbb ilyen mutató a megtérülési idő, de a belső megtérülési ráta (IRR) vagy a számvitel alapú tőkehozam (ROE, ROI) mutatók elemzése is sokszor hasznos kiegészítő eleme a diszkontált jövedelem alapú értékelési módszereknek.
Az üzleti élet velejárója a bizonytalanság, amely a pénzügyekben a bevétel- és jövedelem termelő képesség, valamint a cash-flow ingadozásában jelenik meg. Emiatt a jövőbe tekintő előrejelzések is bizonytalanok, amit a pénzügyi tervek szintjén a különböző forgatókönyvek, az egyes kiemelt bevéltei és költség "driverek" modellezésével lehet figyelembe venni.
Ez a modellezés alapulhat néhány kiemelt üzleti scenarió elemzésén vagy komplexebb, a jövedelmet befolyásoló tényezők valószínűségi eloszlásán alapuló statisztikai megközelítésen (pl. Monte Carlo szimuláció).
A fentieken túl vagy azok speciális alváltozataként számos egyéb értékelési módszer is alkalmazható, amelyet mindig az adott üzleti szituáció, az értékelés tárgyának sajátosságai és adott esetben az értékelés célja is befolyásolhat!